Daily Poetry

Legyen tavasz!
Legyen ravasz!
Lopóddzon a közelbe, orvul,
Rontson rám ajtóstul,
Izzasszon meg, vetkőztessen le,
Tapadjon hozzám ifjúságtól zsongó teste,
Orromba lopja be magát virágillata,
Bőre legyen ujjaim alatt lágy selyem,
Melyhez odahajthatom fáradt fejem,
Keble legyen meleg, hívogató,
Ölében lenni legyen megnyugtató,
Hangja simogassa zaklatott lelkem,
Kezével tarkóm hajlatát járja be,
Érezzem érintését a hajam tövében,
Csókja legyen édes, hívogató,
Nyelve nyári harmat, ajka az ajtó,
Melyen éltető ereje áramlik,
Érezzem, ahogy gerincem meghajlik,
Ahogy kezem a hátán végigsiklik,
Csodás teste feszüljön karjaimban,
Remegése tompa, sikolya szóljon halkan,
Fogai mélyedjenek vállamba, zokogjon,
Körme szántsa hátamat, tíz kis csíkon,
Enyésszek el benne, hatalmas lánggal,
Ölelésünk legyen határos a csodával,
Becéző szavaink legyenek végtelenek,
Simogatásaink légtelenek,
Édes álmunk legyen nyugtató,
Egymás karjaiban való,
Aludjuk át az éjszakát,
Míg meg nem látjuk életünk nyarát.