Szivárvány köd ragyog fent,
színes fényt szór felénk,
Susogó széllel száll és
lágyan szól az éj:
“Hunyd be két szemed,
hadd pihenjen a szép
Égi vándor s sírjon, aki él,
hadd lássák magukban
Fáradt mosolyát,
hadd tudják meg, hogy nem több ő csak
Csendes látomás.”
Így szól az éj most,
hallom halk szavát,
Idegen álmok jönnek,
s szívem, aki lát,
Félek, hogy elhiszem majd
minden lágy szavát,
Megszökik és nem marad más, csupán
e furcsa látomás.
Attila8401 (törölt) 2011.02.02. 20:33
Szól az éj
Címkék:álom éj szél látomás halk lágy susog Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://dailypoetry.blog.hu/api/trackback/id/tr742634341
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
