Szivárvány köd ragyog fent, színes fényt szór felénk, Susogó széllel száll és lágyan szól az éj: “Hunyd be két szemed, hadd pihenjen a szép Égi vándor s sírjon, aki él, hadd lássák magukban Fáradt mosolyát, hadd tudják meg, hogy nem több ő csak Csendes…