Attila8401 (törölt) 2011.02.02. 20:32

Tejút

Ott fent az égbolt zárt sötét lepel,
Megannyi élet ragyog és ölel,
ölel most mindent magához az
űr,
csendes úton lépdel ott az id
ő.

Tejfehér ködbe vesznek távoli helyek,
temérdek élet kér magának helyet,
temérdek élet vár, tán megszület,
adjon az Élet szemet és szívet.

Tejútnak fényl
ő, széles udvarán,
égi vándor lépdel szaporán,
várja
őt a messzi társaság,
békéért kiált most a tág világ.

Címkék:élet világ űr idő tejút csillag végtelen Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://dailypoetry.blog.hu/api/trackback/id/tr342634340

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Németh Bálint - ÉGIMESZELŐK 2011.02.09. 14:51:55

René Magritte | A hamis tükörMindent összehordanak. Az asztalt a szoba közepérehúzzák, körétolják a szúette székeket. Képeinket sorraleakasztják a nikotinsárga falról, helyükön – először ésutoljára – megláthatjuk, milyen az igazi fehér.Az a...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása