Ott fent az égbolt zárt sötét lepel,
Megannyi élet ragyog és ölel,
ölel most mindent magához az űr,
csendes úton lépdel ott az idő.

Tejfehér ködbe vesznek távoli helyek,
temérdek élet kér magának helyet,
temérdek élet vár, tán megszület,
adjon az Élet szemet és szívet.

Tejútnak fénylő, széles udvarán,
égi vándor lépdel szaporán,
várja őt a messzi társaság,
békéért kiált most a tág világ.