Daily Poetry

 Ajánlás: Verának, aki elindította ezt a lavinát :)   Egy nagyon kedves ismerősömmel beszélgettem, és a (még csak jövőbeli) szakdolgozatom került szóba. Éppen próbáltam összeszedni, miből mennyit kéne írnom, hogy a terjedelem meglegyen, mikor rávilágított,…

Tegnap este Zsolttal, az öcsémmel vívtam vad rím-párbajt egy Facebook-ra feltöltött fényképem kapcsán. Ez a fénykép a csillagos téli eget ábrázolta, tegnap este készítettem, igazán szép, derült idő volt hozzá. A csata fergetegesre sikeredett, többen jelezték, hogy szép volt…

Ülsz otthon egyedül,  senki sincs most veled, a tévét kapcsolgatod mertcsak az van most neked.   Gondolkodsz valamin, mozdulni kéne már, emberhez nincs kedved hát jöhet egy jómadár.   De a kutya mindig csak kutya és a postást megharapja, az újságot…

Szikrázó havon jár Víg táncot a fény, Körötte lélegzik már Mindenki, aki él, Különös város zaját Hallod reszketőn, Bágyadó arcra Álom von fedőt, Különös hangon Szólal most a Lét, Aludni kéne mert Fáradt, aki él.  

Ott fent az égbolt zárt sötét lepel, Megannyi élet ragyog és ölel, ölel most mindent magához az űr, csendes úton lépdel ott az idő. Tejfehér ködbe vesznek távoli helyek, temérdek élet kér magának helyet, temérdek élet vár, tán megszület, adjon az Élet szemet és szívet.…