Ajánlás: Verának, aki elindította ezt a lavinát :)
Egy nagyon kedves ismerősömmel beszélgettem, és a (még csak jövőbeli) szakdolgozatom került szóba. Éppen próbáltam összeszedni, miből mennyit kéne írnom, hogy a terjedelem meglegyen, mikor rávilágított, hogy én szinte a Semmiről is tudok legalább 50 oldalt írni. Nos, ezt talán túlzásnak találom, de üsse kavics, írni fogok a Semmiről. Következzék hát pár gondolat, melynek Semmi jelentősége nincs, de legalább teljesen felesleges.
A Semmi
Kezdjük talán a Semmit egy fogalom meghatározással. Hálózatfüggő társadalomban élünk, iwiw, fészbúk (fácse), és a többi. Így hát a sorból a régi jó Móra Lexikon utódja, a WikiPédia sem maradhat ki.
(ugye emlékszel a Móra Lexikonra? Szürke-fehér átmenetes, kétkötetes. Gyerekkorom meghatározó könyve volt, anyuéktól már nyolc évesen megkaptam, érted, hadd fejlődjön a gyermek. Igaz, hogy nem bírja el, mert két kötet, egyenként öt kiló, de sebaj, okosodik. Hát okosodtam is, az egyiptomi táncoló egerem terráriumára pont ráfért a két könyv, macska biztosnak gondoltam. Na most vagy rettentő okos macskám volt, vagy az egér evett kicsit több spenótot a kelleténél, de az anyagi formájú tudás sem gátolhatta meg a különböző egér-testrészek képződését a lakás különböző pontjaiban. Macskám legott torkán gyöngyöző kacajjal, szájából kilógó egér-farokkal adta tudtomra, hogy a tudás nem minden. Hát így okosodott akkoriban szülőm magjának sarja.)
Nos, WikiPédia. Igen, illetve nem, mert Semmilyen adatot, fogalmat, meghatározást nem tartalmaz a Semmi címszó alatt. Egy fia pontot sem. Először kárörvendő vigyor formálódott ajkaimon, majd februári virágként fagyott le arcomról, ugyanis rájöttem, a Semmiről azért nem írnak Semmit, mert az Semmi! Ez a lényeg! De ha már bele akarunk kötni, talán a „nulla” avagy „zérus” fogalma áll hozzá a legközelebb.
Megemlíteném tovább két, világtörténelmi jelentőségű személy gondolatait a Semmiről. Egyikük Martin Heidegger volt, a XX. századi német filozófiára legnagyobb hatással lévő egzisztencialista filozófus. Gondolkodásának középpontjában a LÉT, a LÉTEZŐ, és a SEMMI problémája állt. A LÉTEZŐT úgy határozta meg, mint ami különbözik a Semmitől: „létező mindaz, amiről beszélünk, amit gondolunk, amihez valahogyan viszonylunk, létező az is, ami és ahogyan vagyunk.” Ugye, milyen kézenfekvő?
Másikuk Besenyő B. N. F. István (aka. Besenyő Bazi Nagy Filozófus István), ki korunkban is komoly filozófiai tételeket alkot szinte bármilyen témában, a következőket írta örök érvényű művében: „Na, kéremszépen! Na, mi van? Semmi? Az van? Nooormális? A Semmi az nem van, hanem nincs. Há’ mert hogyha Semmi van, az pont hogy nincs Semmi! Na, de hogyha a Semmi nincs, az meg már valami. Az meg már nem Semmi!”
Nos, azt hiszem, ez utóbbiba sem tudunk belekötni, az érvelések egyszerűek, egyenesek, mint a gerely. Jut eszembe, azt ismered: Mi volt az utolsó mondata a tesitanárnak? Fiúk, dobjátok ide a gerelyeket…
A Semmiről jut eszembe, az megvan, mikor a barátnőtöknek valami fúrja az oldalát, és hosszas rágódás után felteszed a kérdést: - Szívem, mi a baj? - Semmi… Na igen, persze pontosan tudod, hogy valami nincs rendben, hiszen ha Semmi baja nincs, akkor meg miért nem csiripel idegesítően, miért nem rágja a füled, hogy menjetek moziba? És ha rákérdezel, akkor a válasz továbbra is: Semmi… Na de ha nem kérdezel rá…! Ugye?
Suhanc koromban voltam hajlamos én is hasonló, szüleim által csak lelki „lelki terrornak” (szerintem csak simán okos voltam…) nevezett jelenséget produkálni, ami a következőképp zajlott:
- Anyaaaaaaa…!
- Mi az kincsem?
- Semmi…
- Mondd, mi az, mit szeretnél?
- Tudod, a boltban láttam azt a kocsit, de mindegy, igazából Semmi...
- Milyen kocsit?
- Hát azt amelyikhez távirányító volt…
És ez még ment egy darabig. A helyes szóhasználatra és a gondosan beszúrt Semmikre kellett ügyelnem csak, és rövid időn belül idióta mosollyal az arcomon szorongathattam kicsi szívem egyetlen vágyát. Szerintem ilyen mindegyikünknek volt. Gyerekkori trauma. És felnőttként?
- Szívem?
- Mi az?
- Semmi…
- Mondd már!
- Semmi, csak úgy megkívántalak most…
- …
Nos igen, a folytatás szintén csak a kellő befolyásolással és a megfelelően elhelyezett „Semmi” szavakkal terelhető a megfelelő irányba. Végérvényes Semmi talán csak akkor létezik, mikor szingliként a kezedtől kérdezed meg ugyanezt és ha válaszol, az még gázosabb, mert akkor még skizofrén is vagy…
És a végére még egy gondolat: Én vagyok Te, Te vagy Én, melyikünk a skizofrén?
