Tegnap este Zsolttal, az öcsémmel vívtam vad rím-párbajt egy Facebook-ra feltöltött fényképem kapcsán. Ez a fénykép a csillagos téli eget ábrázolta, tegnap este készítettem, igazán szép, derült idő volt hozzá. A csata fergetegesre sikeredett, többen jelezték, hogy szép volt :) Hiába, a családi vérvonal, a poéta a vérünkben lakozik! :) A sikerre való tekintettel most leközlöm a párbaj verseit, váljék mindenki egészségére:
figymánn...tarkón verlek egy szívlapáttal...fotozod a csillagokat?:)
:) mit nekem szívlapát, adj kezembe kapát
s kaszát,
aratok néked csillag-kalászt,
fonok belőle fény-kosarat,
tégy bele sok csillogó bogarat
és legyél vele boldog ember,
de nekem a szívlapát, bizisten,
akkor sem kell!
Pedig ha megérzed a szívlapát
rozsdamentes fém lapát,
ahogy telibe veri a tarkód
olyan erővel hogy kihullik a barkód,
csillagokat fogsz majd látni
ne hülyeségeket hallucinálni,
csillagkalász?!Fénykosár,
boldog ember csillogó bogár?
Maradjon hát a szívlapát
Még ha nem is szívleled az illatát:)
Figyeljél már, te zsenge ifjú,
te új kapura néző kis borjú,
Miért csicseregsz nekem kicsi ágadon,
hisz tojáshéj fityeg még fokhagyma
valagadon.
Ó, mondj hát egy okot,
Te, ki a postán is csak robot
lévő kicsiny porszem levél,
egy dolgot szöktess ki fogaid
szálkás kerítésén,
miért én, miért pont én?
A válasz egyszerű,
lehet mégsem nagyszerű,
vérből vagyok véred,
A sorban a második testvéred,
Te ki a máv-nak jobbkeze,
Rettegett ellenőrök főnöke,
Tudhatnád ezen tényeket,
használhatod eme szó ékeket,
Tudhatnád hogy ellenem mit sem ér,
kívánom hogy tisztes ánuszodra nőjön aranyér!
Aranyér és szívlapát,
Itt röhög a jóanyád,
Nem tudja, hogy hogyan lettél,
a genetika ettől eltér,
létezésed puszta csoda,
és hogy nem lettél még hal vacsora,
az is a véletlen műve,
Isten pont akkor volt meghűlve,
és nem figyelt oda,
így nem záródott rád a
tűhegyes-fogas hal-kaloda!
Talán ha tudós foglalkozna eseteddel,
és kísérletezne vézna testeddel,
jobbá lenne ez a világ,
véredből készülne ezer virág,
műtrágya és igazi,
barackfa, nagy, bazi,
csak fogazatod nem komposztálódna,
de majd felhasználja azt is az üzemi konyha,
leszel majd Te párizsi,
kis Balázs és pár Ricsi,
ez kell néked, ez kell hát,
aranyér meg szívlapát?
Létezésem csoda,
még ha életem mostoha,
Genetikai kódolásom komplex tudomány,
nem valami hal feldolgozási ármány.
Isten elégedett lehet tetteimmel,
mindig időben törődöm a tetveimmel,
megetetem simát s lapost,
még a fájón csípő alattomost.
Vérem igazi orvosi kincs,
még egy ilyen használható nincs!
Mennyi mindenre felhasználható?!
Tán még készülhet belőlem göthös faló.
Ne félj,benned sem szűkölködött a genetika,
csak miért lettél amorf,és és Púpos Atika?
Arcod felépítése csodás!
Van Gogh másik fülét tépné ha szemébe kerülne ilyen látomás!
bájos mosolyod,fekete résein,
cserepes ajkaid présein,
jön ki ezer költemény,
Vicces leszel van remény:)
Elismerem, csodalény vagy,
bár odabent abból nincs sok,
amit úgy neveznek: agy.
Véred valóban nagyszerű,
vígan él belőle ezer tetű,
ezer vámpír, ezer mártír,
ezerből ezer rád ír,
bőrödbe karcolja kicsiny nevét,
és hajadra keni minden test-levét.
Göthös faló, ugyan már,
faló a kövér, s érte sem kár,
amorf testem kész költemény,
bár púpom néhol túl tömény,
azért nincsen semmire gondom.
Mondom,
Arcom is esztétikus, úgyhogy
Neked ottan legyen csak kuss!
Bájtos mosolyom szádra ne vedd,
gusztustalan, ahogy ehhez adod a neved,
bár meg kell hagyni, rímet faragni jól tudsz,
csak vigyázz, mit mondasz, mert elbuksz!
Azonban van remény, mert ami szádon kijött,
az már több, mint költemény! :)
Látod,látod,elismered,
még ha szemed csodálkozva is mered!
Hasznos vagyok mint a svájci bicska,
Élhet belőlem a sok birka.
Arcod esztétikus mint egy csodás festmény költemény,
festhette az véleményem szerint egy vak görény!
Bájos mosolyodnak nincsen párja,
Látom hatott a vasorrú boszorka ezer átka!
S mindig mindenre vagy remény,
Ha bátor vagy önzetlen s serény!
Attila Ormódi Akkor hát jóéjt :)"
Ennyi lett volna.
