Ülsz otthon egyedül,
senki sincs most veled,
a tévét kapcsolgatod mert
csak az van most neked.
Gondolkodsz valamin,
mozdulni kéne már,
emberhez nincs kedved hát
jöhet egy jómadár.
De a kutya mindig csak kutya
és a postást megharapja,
az újságot ugyan behozza,
de kétlem, hogy sakkozna.
Elindulsz lefelé,
kezedben pénztárca,
az állatbolt nyitva van de
minden szó hiába.
Továbbmész az utcán,
meglátsz két kiskutyát,
az egyik úgy örül, hogy
rád veti magát.
Van most már kiskutyád,
mihez kezdesz vele,
embertárs kéne tán mert
elfut az életed.
Mert a kutya mindig csak kutya
és a postást megharapja,
az újságot ugyan behozza,
de kétlem, hogy sakkozna.
