Attila8401 (törölt) 2011.02.27. 21:56

Az új szoba

 Egyszer végleg átrendeztem a szobámat.  Addig is el volt dobozolva minden, de valahogy még nem volt az igazi. Erőt kellett gyűjtenem hozzá, sokat, már-már Spartacus-i küzdelmet folytattam önmagammal. Viaskodtam, mert sok volt a doboz, túl sok, nem éreztem késznek a fejem. Aztán seggbe rúgtam saját magamat. Felálltam és nekiláttam.

Először a felül lévő dobozokat nyitogattam ki, ezek már a költözés után kerültek ide. Egyenként szedtem elő törékeny tartalmukat. Tetejükön még nem volt annyi por, illatuk megcsapta orromat, friss emlékeket idéztek fel. Tűnődve néztem őket, forgattam kezeimben, próbáltam megérteni őket. Utóbb rájöttem, feleslegesen, kevés volt belőlük, túl sok minden nem kötött hozzájuk. Nincs jelentőségük. Persze egyet-kettőt visszaraktam: ezt azért, mert tetszik, ezt azért, mert mégiscsak kedves nekem. A többit szanáltam, egy erre a célra tartogatott dobozba.

Miután ezekkel végeztem, szépen visszaragasztottam tetejüket, ráírtam, mi található bennük, és levittem az alagsorba. Szépen elrendeztem őket, kifele menet még rápillantottam a régebbi dobozokra. Vastagon ült rajtuk a por. Nem is értettem, miért tárolom őket, hisz nem vagyok rájuk kíváncsi. Persze, néha előkapok belől ezt-azt, ha a helyzet úgy kívánja, de rögtön vissza is rakom, nincs idejük levegőzni. Inkább másnak adom őket.

Következett a neheze. A költözésből származó dobozok. Itt megint megálltam egy kicsit. Van-e hozzá kellő erőm, hogy ezeket kinyissam? Van. De akkor is lesz, mikor tartalmukkal szembesülök? Mikor szemközt találom magam a valósággal, a tárgyakkal, amikről eddig nem vettem tudomást? Akkor mit csinálok, ha hirtelen fejemre szakad a hegynyi doboz-halom és maga alá temet? Ha valami olyat találok, ami megvág, megsebez, rám esik és eltöri valamimet? Mi lesz akkor? Ki segít? Ezernyi kérdés röpködött a fejemben ám válasz egy sem. Akkor kellett kitalálnom, magamnak, magamtól.

Végül úgy döntöttem, nem gondolkodom tovább, nekiállok, fejest ugrok, majd akkor agyalok, ha elérkezek a problémához. Kinyitottam az első dobozt, melyből rögtön savas gőz csapott arcomba, savanyú szag, keserűség és harag szaga volt ez, reflexből csuktam vissza. Megijedtem. De elkezdtem, nem volt választásom, végig kellett csinálnom. Újra kinyitottam, nem törődve a bűzös kipárolgással a doboz mélyére tekintettem, és megláttam a maró áradat forrását. Alaktalan massza volt, mely szemem láttára vált a szabad levegőn semmivé. Ilyen egyszerű volt. Csak egy pillanatig fájt, aztán a semmi.

Kinyitottam a következő dobozt, amiből most gyilkos csápok csaptak ki, végigszántották arcomat, véres nyomot hagyva maguk után. Rettenetesen fájt, de folytattam, a csapkodó lényt ragadtam meg, kiemeltem, magamhoz rántottam, próbáltam csitítani s lám: ijedt plüssmacivá vált. S ez így ment, dobozról dobozra, nem tudom ma sem, hogyan volt ennyi bátorságom kinyitni mindegyiket, végigmenni egytől-egyig az összesen. Mindegyikben volt egy démon, egy belső ellenség, melyet én kreáltam azzal, hogy hagytam poshadni őket egyedül a sötétben. Nekem kellett megküzdeni velük. Számtalan sebből véreztem, néha már sírtam, toporzékoltam, nem akartam folytatni, de hajtott valami, talán a becsvágy vagy a büszkeség, hisz egy tőről fakadnak, nem tudom mi volt, de egyszer csak vége lett. Csend lett, köröttem mindenütt kinyílt dobozok, szerteszét heverő gondolat-emlék-tárgy foszlányok, átalakult semmiségek. Csak én voltam élő, én léteztem, vagy talán én sem. Talán semmi nem volt ott.

Végül magamhoz tértem, elmentem bekötözni sebeimet, másodjára már gyorsan ment, fájdalom és vér nélkül, és nyomtalanul gyógyultak. Visszaódalogtam a szobába, és elkezdtem a maradékot átválogatni. Sok mindent ki kellett dobnom, mert még mindig veszélyes volt, egy-két karcolást még mindig ejtettek, de komoly sérülésre már nem számítottam, így viszonylag gyorsan és könnyen ment a dolog. A felesleget levittem a kukába, ami kellett, azt visszacsomagoltam, akkurátusan rájuk írtam, mi találtható bennük, aztán irány az alagsor. Egy-két dolog fent maradt, ezeket kiraktam egy polcra, okulásképpen. Szépen elrendeztem a bútorokat, kitakarítottam, letöröltem a port, felfényeztem a padlót.

Szép lett a szoba. Tágas, vidám, napfényes. Mindig is ilyet akartam. Jól érzem magamat benne. Már jó ideje lakok itt, egész megszoktam. De arra a napra, bár ködbe vész, emlékezni fogok. A nap, amikor szembenéztem a dobozaimmal, a démonaimmal, önmagammal. Ez a nap nem a sebek napja és nem a fájdalomé. Ez a nap valami újnak a kezdete volt számomra. Azóta élek.

Most mennem kell. Csengetnek az ajtón. Már jó ideje nem fogadtam vendéget, itt az ideje, hogy valakit körbevezessek.

Címkék:szoba bútor átrendezés Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.22. 19:25

Nem értelek

Tegnap délután egy kávézóban találkoztunk, valahol a Nagykörúton. Rég nem láttuk egymást, várakozással teli izgatottság uralkodott bennem, ahogy kintről megláttalak az üvegtáblán keresztül, akkor érkeztél Te is, épp kabátodat vetetted a szék kopottas támlájára. Nem változtál, eltekintve a mindig borotvált arcodon elterülő borostától. Egészen karakteres lett tőle az arcod.

Belépek, s egyből kiszúrsz, jössz felém kezedet nyújtva. Kölcsönös örömünk a viszontlátásnak szól, s őszinte. Leülünk, és a fiatal pincérlány, mintha csak ránk várt volna, ott terem és felveszi rendelésünket. Én a szokásos korsó Sopronit kérem, Te azonban csak egy feketét, két cukorral. Rögtön tudom, hogy valami nincs rendben körülötted, de nem teszem szóvá. Változunk.

Míg a pincérlány, aki mellesleg feltűnően csinos (egy pillanatra elgondolkozol a lehetőségen, hogy leszólítod, elkéred a számát, valahogy felhívod magadra a figyelmét, szánalmas, tudod, de az én szememben is látod a lehetőséget felcsillanni), kihozza a rendelést, váltunk pár szót. Hogy vagy, mi történt veled, a barátnőd (annak már vége), az enyém (annak is), új kapcsolat a láthatáron (már benne is vagy), nekem semmi. Család jól van, a munka sok, a pénz kevés. Általános témák, szürke hétköznapok egymásutánjaiba süppedünk hamar és témánál is vagyunk. Megjön a söröm (öröm a söröm), klasszikus söröskorsóban kapom, mint amilyen az igazi szocreál, vörös műbőrborítású székhez és a falat borító undorító és meghatározhatatlan színű mű-lambériához illik. A falról már csak egy „Élmunkás emlékérem” tacepao hiányzik, hogy teljes legyen a kép. A kávéd viszont Dallmayer csészében kapod, fehér hollóként virít a csészealj az asztalon, szokatlan ez itt. De hát, ők is változnak.

Beszélgetünk. Szeretsz velem beszélgetni, mert nyitott vagyok mindenre, a világra, Rád. Meghallgatlak, elmondom a véleményem, melyet megfogadsz, ha akarsz. Fáradt vagyok, belül kiégetett az aznap, de míg Téged hallgatlak, oltani tudom az izzó zsarátnokot problémáiddal. Megrágom őket, aztán kiköpöm a végeredményt, mely csak nyálas-húspép, Te mégis óvodásként örülsz neki. Arcodon a mosoly fakó, de teljes. Csak mondod, és én szívesen hallgatom, de nem veszed észre magad, ahogy lassan a világ baját idézed fejedre. Pénz – csak ez mozgatja a fantáziádat. Unalmas, tudod? Hallgatom, mert a barátom vagy, bólogatok, mert szeretlek, szeretem az embert, aki benned élt, mondd, hol van?

Kevés a pénz, sok a meló. Bólogatsz, mikor mondom Neked, hogy én is és még vagy tízmillió ember így van ezzel ebben a tetves országban. Tetves, igen, így mondom Neked, tetves, de szeretjük. Mert magyarok vagyunk. Már ha ez jelent valamit. Nekem igen. Bólogatsz, de látom, hogy csak a saját bajod érdekel. Mi van Veled? Nincs elég pénzed a barátnődet moziba vinni, nincs elég pénzed új ruhát venni, nincs elég pénzed erre, nincs elég pénzed arra. Mintha a pénz valamiféle benzin lenne, nélküle még levegőt sem veszel, nem létezel, láthatatlan vagy az emberek számára. Gondolod Te, de én próbálok rávilágítani, hogy bazdmeg, én itt vagyok, látlak. Nem érted, nem értem.

Nyamvadsz, mert a nő tekeri a fejed erre-arra. Mondom Neked, ne törődj vele, hagyd, hogy elfogadjon olyannak, amilyen vagy, ha nem, akkor mit kerestek egymás mellett? Nem ilyen egyszerű az, vágod a fejemhez, mintha anno nem együtt csajoztunk volna, nem beszéltünk volna meg mindent s nem értettünk volna mindenben egyet. Hallgatok. Szememben a csillogás semmit nem árul el. Nincs is bennem semmi. Ehhez nem tudok hozzászólni, falnak beszélek, a véleményemre voltál kíváncsi, elmondtam, nem kellett. Megoldani nem tudom, nem fogom a problémád. Meghúzom a söröm, sokadszor. Mindjárt az alján vagyok. Rendelek még egyet.

Kérsz? kérdem, de fejedet rázod. Unottan kavargatod a zaccot csészéd kávéfoltos alján, máshol jársz. Visszarángatnálak, de figyelmem leköti a szemezés a pincérlánnyal, akihez épp akkor lép oda egy srác, valószínűleg a fiúja, legalábbis idegenek nem szoktak csókolózni csak úgy.

Megjön a söröm, meghúzom. Folytatod, ahol abbahagytad. Még érdeklődve hallgatlak, új erőt gyűjtöttem, beszállok, harcolok, hogy megmutassam, nem olyan rossz a világ, harcolok, mert majdnem elhiteted velem, hogy saját kardom az ellené, inkább dőljek bele. Nem teszem.

Sokáig küzdünk még. Elfáradok, belefáradok. Te is, látom az arcodon. Vigasztallak, lesz valahogy, segítek, jó szóval, meghallgatlak, csak szólj bármikor. A csajt meg hagyd a francba, jó ember vagy, találsz hozzád illőt, klisé, igen az, Te is tudod, hogy szar ez így, de megnyugtat. Arcodra kiül a régi ember, végre, ezt vártam, kár, hogy indulunk. Fizetek, meghívtalak. Elfogadod.

Felveszed a kabátod, kezet fogunk az utcán. Valamit még vársz, én is. Nem jön a szó. Majd hívlak, majd írok smst, e-mailt, találkozzunk többet eztán, igen, jó lenne, olyan jókat beszélgetünk. Aztán Te erre indulsz, én arra.

Eszembe jut, miért csak 5 havonta találkozunk. Ezért. Mert változunk. Tanulunk egymástól. Most én Tőled. Semmi lettél, ezt gondolod magadról. Kirángatlak belőle. Neked jobb, nekem is, mert segítettem. Magamon is. Hogy hogyan? Változok. Egész leszek.

Címkék:vélemény sör gondolat kávézó téma szocreál szürke pincér merengés korsó beszélget Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.20. 11:17

Váltó ima

Ajánlás: a 2010.12 – 2011.04. VJV tanfolyamosoknak, kedves osztálytársaimnak, és minden tisztelt érdeklődőnek J


Ó Vasutasok Nagy Főnöke, ki egyik kezeddel elveszel,

másikkal lenyúlsz

(az égből, s nem zsebünkből),

Ó, mondd hát, ajkunkból mily imát

kíván hallani vájt füled öblös cimpája?

Tán Bibliád szent szavait hallanád

kiszökkenni szánk puha kapuján kósza

rizsszemek módjára csorogva?

 

Vörös Könyved tartalmára ácsingózva hallhatod hát

szavunk, tekinteted morc, rettentő,

mert felelnünk kell most Szentírásodból, melynek

neve: Ef Kettő!

-          67. oldal – ágyú módjára dördül szavad,

s menten szalad, ki merre lát, rémület költözik

üvegszemeinkbe,

de hagyjuk már a sok rizsát, csapjunk a közepébe!

 

A váltók használhatóságának forgalmi feltételei,

hmmm, hát ez nem semmi,

csak jutna már eszembe, elmém zsenge csírái közt ott lapul

a tudás,

tudatalattim meg közben csak ás, ás,

veszettül kapál, keres.

Előbukkan hát az anyag, lássuk hát, ha nem voltam hanyag,

hogy mire is jutottunk:

A váltó használható, ha alkatrészei épek, (nincsenek róla képek),

alkatrésze, mely mozog,  könnyen járja útját,

a csúcssín pedig a tősínhez úgy simul, karolja át,

hogy közben párja

 a tősín másik oldalára

nézve kellő távolságból szemléli azt.

Fontos még továbbá, hogy a tősín s csúcssín között

(ha nincs rajta egy vakmerő nyak),

soha ne legyen semmilyen idegen anyag,

bármi légyen is az, akárha kósza szalmabála,

vagy éppen a bakter lába.

Amíg el nem felejtem, van nékünk egy összekötő rudunk,

ezt ismételgessük, míg rá nem ununk,

egyenes ez, s nem görbe,

folytonosságát nem szakítja meg semmilyen törpe,

kecses anyagát egyben látjuk körbe

mászkálva mindenhonnan.

Biztosítsuk hát váltónkat egy okos gépezettel,

a csúcssínrögzítő szerkezettel,

itt is legyünk bizonyosak

(ha nem került oda semmilyen nyak),

hogy tökéletesen záródik a kicsike.

Végezetül, de nem utolsó sorban,

említsük meg, mily dolog van még a váltóban,

vagy nem benne,

mellette

inkább, s ez csak váltójelzős váltónál jelentkező,

a váltó állásának megfelelő

jelzést mutató váltójelző

lehet csakis.

Most már használható a váltónk, forgalmi szempontból,

s hogy erre Főnökünk mily jegyet gondol,

az csak az Ő fejében létezik,

de amíg még szendvicset eszik

semmire nincs gondunk.

Szünet.

Címkék:vasút ima vasutas sín váltó tősín csúcssín Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.17. 20:47

A Semmi

 Ajánlás: Verának, aki elindította ezt a lavinát :)

 

 

 

Egy nagyon kedves ismerősömmel beszélgettem, és a (még csak jövőbeli) szakdolgozatom került szóba. Éppen próbáltam összeszedni, miből mennyit kéne írnom, hogy a terjedelem meglegyen, mikor rávilágított, hogy én szinte a Semmiről is tudok legalább 50 oldalt írni. Nos, ezt talán túlzásnak találom, de üsse kavics, írni fogok a Semmiről. Következzék hát pár gondolat, melynek Semmi jelentősége nincs, de legalább teljesen felesleges.

 

A Semmi

 

Kezdjük talán a Semmit egy fogalom meghatározással. Hálózatfüggő társadalomban élünk, iwiw, fészbúk (fácse), és a többi. Így hát a sorból a régi jó Móra Lexikon utódja, a WikiPédia sem maradhat ki.

(ugye emlékszel a Móra Lexikonra? Szürke-fehér átmenetes, kétkötetes. Gyerekkorom meghatározó könyve volt, anyuéktól már nyolc évesen megkaptam, érted, hadd fejlődjön a gyermek. Igaz, hogy nem bírja el, mert két kötet, egyenként öt kiló, de sebaj, okosodik. Hát okosodtam is, az egyiptomi táncoló egerem terráriumára pont ráfért a két könyv, macska biztosnak gondoltam. Na most vagy rettentő okos macskám volt, vagy az egér evett kicsit több spenótot a kelleténél, de az anyagi formájú tudás sem gátolhatta meg a különböző egér-testrészek képződését a lakás különböző pontjaiban. Macskám legott torkán gyöngyöző kacajjal, szájából kilógó egér-farokkal adta tudtomra, hogy a tudás nem minden. Hát így okosodott akkoriban szülőm magjának sarja.)

Nos, WikiPédia. Igen, illetve nem, mert Semmilyen adatot, fogalmat, meghatározást nem tartalmaz a Semmi címszó alatt. Egy fia pontot sem. Először kárörvendő vigyor formálódott ajkaimon, majd februári virágként fagyott le arcomról, ugyanis rájöttem, a Semmiről azért nem írnak Semmit, mert az Semmi! Ez a lényeg! De ha már bele akarunk kötni, talán a „nulla” avagy „zérus” fogalma áll hozzá a legközelebb.

Megemlíteném tovább két, világtörténelmi jelentőségű személy gondolatait a Semmiről. Egyikük Martin Heidegger volt, a XX. századi német filozófiára legnagyobb hatással lévő egzisztencialista filozófus.  Gondolkodásának középpontjában a LÉT, a LÉTEZŐ, és a SEMMI problémája állt. A LÉTEZŐT úgy határozta meg, mint ami különbözik a Semmitől: „létező mindaz, amiről beszélünk, amit gondolunk, amihez valahogyan viszonylunk, létező az is, ami és ahogyan vagyunk.” Ugye, milyen kézenfekvő?

Másikuk Besenyő B. N. F. István (aka. Besenyő Bazi Nagy Filozófus István), ki korunkban is komoly filozófiai tételeket alkot szinte bármilyen témában, a következőket írta örök érvényű művében: „Na, kéremszépen! Na, mi van? Semmi? Az van? Nooormális? A Semmi az nem van, hanem nincs. Há’ mert hogyha Semmi van, az pont hogy nincs Semmi! Na, de hogyha a Semmi nincs, az meg már valami. Az meg már nem Semmi!”

Nos, azt hiszem, ez utóbbiba sem tudunk belekötni, az érvelések egyszerűek, egyenesek, mint a gerely. Jut eszembe, azt ismered: Mi volt az utolsó mondata a tesitanárnak? Fiúk, dobjátok ide a gerelyeket…

A Semmiről jut eszembe, az megvan, mikor a barátnőtöknek valami fúrja az oldalát, és hosszas rágódás után felteszed a kérdést: - Szívem, mi a baj?  - Semmi…    Na igen, persze pontosan tudod, hogy valami nincs rendben, hiszen ha Semmi baja nincs, akkor meg miért nem csiripel idegesítően, miért nem rágja a füled, hogy menjetek moziba? És ha rákérdezel, akkor a válasz továbbra is: Semmi… Na de ha nem kérdezel rá…! Ugye?

Suhanc koromban voltam hajlamos én is hasonló, szüleim által csak lelki „lelki terrornak” (szerintem csak simán okos voltam…) nevezett jelenséget produkálni, ami a következőképp zajlott:

-       Anyaaaaaaa…!

-       Mi az kincsem?

-       Semmi…

-       Mondd, mi az, mit szeretnél?

-       Tudod, a boltban láttam azt a kocsit, de mindegy, igazából Semmi...

-       Milyen kocsit?

-       Hát azt amelyikhez távirányító volt…

És ez még ment egy darabig. A helyes szóhasználatra és a gondosan beszúrt Semmikre kellett ügyelnem csak, és rövid időn belül idióta mosollyal az arcomon szorongathattam kicsi szívem egyetlen vágyát. Szerintem ilyen mindegyikünknek volt. Gyerekkori trauma. És felnőttként?

-       Szívem?

-       Mi az?

-       Semmi…

-       Mondd már!

-       Semmi, csak úgy megkívántalak most…

-      

Nos igen, a folytatás szintén csak a kellő befolyásolással és a megfelelően elhelyezett „Semmi” szavakkal terelhető a megfelelő irányba. Végérvényes Semmi talán csak akkor létezik, mikor szingliként a kezedtől kérdezed meg ugyanezt és ha válaszol, az még gázosabb, mert akkor még skizofrén is vagy…

És a végére még egy gondolat: Én vagyok Te, Te vagy Én, melyikünk a skizofrén?

 

 

Címkék:élet étel valami lét mosoly semmi stand up létezés skizo Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.15. 19:46

Régmúlt idő dala

Rózsaszín ég alatt a zöld fűben békésen ülök,

Pisszenés sem hallik, köröttem csend a nagyvilág.
Amott erdõ, a néma fák közt csak a semmi áll, 
Sötét és sűrű, végtelen és korhadó tartomány.

Fűszálat simítva előttem régmúlt idõ ködlik fel,

Megfakult fénykép széleit a múlt emészti el. 
Barnás az emlék, repedő, ósdi műtárgy csak előttem,
De dallama fülembe cseng, mindig mutatva mit tettem. 

Régi-régi ének ez, idõs kis melódia, 
Szövegét újra érteni kezdem, arcomra merengés ül, 
Elmerülök benne, puha bársonyként fogad magába, 
Hangulata megint magával ragad, hiszek a csodában. 

Kezemben már a dallam, többé el nem szökhet tőlem, 
Örökre fejembe zártam, körbe járhat bennem, 
Kiutat ha nem talál, tán velem lesz örökre, 
Én akkor is csak ülök az ég alatt, fűszálat tépve kezembe.

Címkék:dal emlék régi fénykép nóta dallam fűszál szökik fakó Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.13. 17:20

Volt-lett őrület

Őrült vagyok? Lehetek.

Ostoba kis gondolat vetett magot fejemben

küzdök vele, tévelygek gondolatim kertjében.

Elkapott a pillanat, elvesztem egy perc alatt,

mint akkor, mikor még azt hittem, tudom mit teszek,

de azt nem, ha megteszem, elveszek.

Most nem akarok harcolni.

Csak el akarok tévedni, eltűnni, a fényes létbe zuhanni,

átadni magam ennek az enyészetnek,

mi akkor nem vihetett el.

Most csak ez kell. Ez vigyen el, örökre.

Ez, és semmi más, ez nem csak látomás,

ez ízlel, ez szaggat, ez húsomat harapja,

az egész lényemet akarja, és én,

én bátran lököm oda neki martalékul.

Szívem puszta kézzel tartom szomjazó szájához,

hogy éltető erőmet magába igya,

hogy szellemem szabadon repítse végre

szélnek könnyű szárnya, testemtől megszabadulva

adjam át magam e számomra mégis oly kedves érzésnek,

mit akkor rothadó almaként löktem félre,

mert akkor saját magam csaltam meg.

Most kell, most ez kell nekem, ez szabadíthat csak fel,

ez engedhet át önnön létezésem óriás kapuján,

kapuőr ő, s szívem a kulcs hozzá, bent is ő van,

csak ő, csak ő.

Őrült vagyok tehát? Lehetek.

Lehet, hogy bomlott elmém csupán

képzelgések ingoványos talaján

fogja kezem és vezet,

s amit látok, az nincs is talán.

Akkor inkább maradok Őrült.

Címkék:test lélek szív csendes őrület örült elme létezés örvény Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.09. 19:08

Családi életkép

Tegnap este Zsolttal, az öcsémmel vívtam vad rím-párbajt egy Facebook-ra feltöltött fényképem kapcsán. Ez a fénykép a csillagos téli eget ábrázolta, tegnap este készítettem, igazán szép, derült idő volt hozzá. A csata fergetegesre sikeredett, többen jelezték, hogy szép volt :) Hiába, a családi vérvonal, a poéta a vérünkben lakozik! :) A sikerre való tekintettel most leközlöm a párbaj verseit, váljék mindenki egészségére:

"Ormódi Zsolt 

figymánn...tarkón verlek egy szívlapáttal...fotozod a csillagokat?:)

 

Attila Ormódi 

‎:) mit nekem szívlapát, adj kezembe kapát 
s kaszát,
aratok néked csillag-kalászt,
fonok belőle fény-kosarat,
tégy bele sok csillogó bogarat
és legyél vele boldog ember,
de nekem a szívlapát, bizisten,
akkor sem kell!

 

Ormódi Zsolt 

Pedig ha megérzed a szívlapát
rozsdamentes fém lapát,
ahogy telibe veri a tarkód
olyan erővel hogy kihullik a barkód,
csillagokat fogsz majd látni
ne hülyeségeket hallucinálni,
csillagkalász?!Fénykosár,
boldog ember csillogó bogár?
Maradjon hát a szívlapát
Még ha nem is szívleled az illatát:)

 

Attila Ormódi 

Figyeljél már, te zsenge ifjú,
te új kapura néző kis borjú,
Miért csicseregsz nekem kicsi ágadon,
hisz tojáshéj fityeg még fokhagyma
valagadon.
Ó, mondj hát egy okot, 
Te, ki a postán is csak robot
lévő kicsiny porszem levél,
egy dolgot szöktess ki fogaid
szálkás kerítésén,
miért én, miért pont én?

 

Ormódi Zsolt 

A válasz egyszerű,
lehet mégsem nagyszerű,
vérből vagyok véred,
A sorban a második testvéred,
Te ki a máv-nak jobbkeze,
Rettegett ellenőrök főnöke,
Tudhatnád ezen tényeket,
használhatod eme szó ékeket,
Tudhatnád hogy ellenem mit sem ér,
kívánom hogy tisztes ánuszodra nőjön aranyér!

 

Attila Ormódi 

Aranyér és szívlapát, 
Itt röhög a jóanyád,
Nem tudja, hogy hogyan lettél,
a genetika ettől eltér,
létezésed puszta csoda,
és hogy nem lettél még hal vacsora,
az is a véletlen műve,
Isten pont akkor volt meghűlve,
és nem figyelt oda, 
így nem záródott rád a 
tűhegyes-fogas hal-kaloda!
Talán ha tudós foglalkozna eseteddel,
és kísérletezne vézna testeddel,
jobbá lenne ez a világ,
véredből készülne ezer virág,
műtrágya és igazi,
barackfa, nagy, bazi,
csak fogazatod nem komposztálódna,
de majd felhasználja azt is az üzemi konyha,
leszel majd Te párizsi,
kis Balázs és pár Ricsi,
ez kell néked, ez kell hát,
aranyér meg szívlapát?

 

Ormódi Zsolt 

Létezésem csoda,
még ha életem mostoha,
Genetikai kódolásom komplex tudomány,
nem valami hal feldolgozási ármány.
Isten elégedett lehet tetteimmel,
mindig időben törődöm a tetveimmel,
megetetem simát s lapost,
még a fájón csípő alattomost.
Vérem igazi orvosi kincs,
még egy ilyen használható nincs!
Mennyi mindenre felhasználható?!
Tán még készülhet belőlem göthös faló.
Ne félj,benned sem szűkölködött a genetika,
csak miért lettél amorf,és és Púpos Atika?
Arcod felépítése csodás!
Van Gogh másik fülét tépné ha szemébe kerülne ilyen látomás!
bájos mosolyod,fekete résein,
cserepes ajkaid présein,
jön ki ezer költemény,
Vicces leszel van remény:)

 

Attila Ormódi 

Elismerem, csodalény vagy,
bár odabent abból nincs sok, 
amit úgy neveznek: agy.
Véred valóban nagyszerű,
vígan él belőle ezer tetű,
ezer vámpír, ezer mártír,
ezerből ezer rád ír,
bőrödbe karcolja kicsiny nevét,
és hajadra keni minden test-levét.
Göthös faló, ugyan már, 
faló a kövér, s érte sem kár,
amorf testem kész költemény,
bár púpom néhol túl tömény, 
azért nincsen semmire gondom.
Mondom,
Arcom is esztétikus, úgyhogy
Neked ottan legyen csak kuss!
Bájtos mosolyom szádra ne vedd, 
gusztustalan, ahogy ehhez adod a neved,
bár meg kell hagyni, rímet faragni jól tudsz,
csak vigyázz, mit mondasz, mert elbuksz!
Azonban van remény, mert ami szádon kijött,
az már több, mint költemény! :)

 

Ormódi Zsolt 

Látod,látod,elismered,
még ha szemed csodálkozva is mered!
Hasznos vagyok mint a svájci bicska,
Élhet belőlem a sok birka.
Arcod esztétikus mint egy csodás festmény költemény,
festhette az véleményem szerint egy vak görény!
Bájos mosolyodnak nincsen párja,
Látom hatott a vasorrú boszorka ezer átka!
S mindig mindenre vagy remény,
Ha bátor vagy önzetlen s serény!

 

Attila Ormódi Akkor hát jóéjt :)"

 

 

Ennyi lett volna.

Címkék:vers élet kép család testvér rím csata rím párbaj Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.08. 18:40

Tavasz-elő

Arany napsugár

csillant meg a pocsolyán,

szél fodrozta azt.

Címkék:haiku Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.07. 19:32

Tavaszi tájkép

Április bolondja pörögve ontja

színes virágszirmait,

A Nap fénylő sugara meleg bársonyba

vonja a világ idomait.

 

Lusta tavaszi Szellő kóricál e vidám kis

világban,

Bepillant minden zeg-zugos ébredező fa

odvába.

 

Rávillantja minden élőre pajkos

mosolyát,

S egy rét széli házikó felé veszi

kelekótya útját.

 

A házban csak a Csend honol, és

senki más,

Csend az, ki egy magányos, kósza

látomás.

 

Látja ezt a Szellő, s sárga virág magjait

behordja,

Boldogság-palántát ültet minden szürke

virágládába.

 

A Csend csak hallgat, néz bánatos barna

szemmel,

S Szellőnk puha érintésére felébred benne

az Ember.

 

Körbenéz a természet gyermeke, csodálkozik a

kinti ébredésen,

Barna szeme megakad a Szellőn, e pajkos, kedves

teremtésen.

 

Egymásra néznek, elvesznek egymás

szemében,

S a Szellő tovalibben, mosolyogva leli kedvét

emberében.

 

Ám dolga támad a Szellőnek, tova kell

szállnia,

Bánatos búcsút lehel selymes virágszirommal az Ember

homlokára.

 

Csillagok világlanak most már Emberünk arcán,

cseppnyi szomorúsággal most a tornácon áll

Bánat helyet csak nézi, ahogy kedves Szellője

messzi tovaszáll,

Búcsút int neki,

és érzi, él, élnie kell, a világ csak rá vár,

S benne felfedezésre váró csoda mindenki.

Címkék:tavasz ház bánat április magány táj ember szellő Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.05. 16:14

Virtuális

         -Tudod, Kicsim, ez az új gép nagyon gyors – mondta izgalommal átitatott hangján a fiú – Mióta megvettem bele az új RAM-ot és ezt a négy magos processzort, csak úgy hasít! – tette hozzá, belehevülve mondókájába.

       Keze tébolyult pók módjára vonaglott a billentyűzeten, szemét egy pillanatig sem vette volnale a monitorról. Amaz csöndes egykedvűséggel ontotta magából a vibráló képsorokat, valami újabb PC játék véres-fröcsögős képei villantak fel egymás után – meg kell hagyni, HD minőségű – kijelzőjén. A fiú azonban meg sem várta kedvese válaszát, máris újabb információ-özönnel szolgált hallgatósága részére.

-Tökre megérte költeni rá, végül is alig került többe, mint negyvenötezer, amúgy kilencven ropi lett volna, de a régi gépből eladtam a lejárt garanciás alkatrészeket és azoknak az árát toltam bele ebbe. Úgyhogy most királyság van, majd töltök le Neked is valami aranyos játékot, aztán majd játszol vele, meg filmet is tudunk nézni, mint a moziban! Jó, nem?

          Felelet most sem érkezett, de az akciódús játék pörgős menete amúgy is annyira lekötötte a fiú figyelmét, hogy ha egy szárnyas vízidisznó repül be az ablakon, és a Singing In The Rain éneklése közben csökött kis lábaival őrült canossa-t jár, az se váltott ki volna egy röpke oldalpillantásnál nagyobb reakciót belőle.

          Az őrjöngés kezdett a tetőfokára hágni, vadul kattogott az egér, elgyötört gombjai sírtak, könyörögtek egy kis nyugalomért, a fiú a játékkal, a billentyűzet gombjai először egyéni, később a csoportos öngyilkosság gondolatával játszottak.

         -Hú, még ezt a főellenséget kinyírom, aztán ígérem, abbahagyom, és nézünk egy filmet, jó, Cica? – csicseregte hátra sem fordulva főhősünk, és a válasz hiánya kezdett valami furcsa, bizsergő érzést kelteni a fiú agyának tudatalattit szabályozó részében, azonban a játék brutális erővel követelte magának az eme agylebeny feletti kizárólagos uralmat, így a satnya, erőtlen kis gondolat szűkölve hátrált meg a kegyetlenség láttán, és elhatározta, hogy köddé válik. Legott úgy is tett. Nem maradt hát más, csak a csend, illetve a csendet megszakító gránátrobbanások, pattogzó lövedékek sivító hangjai és néha egy-egy halálhörgés. Idilli volt a hangulat, ám újabb furcsa érzés kezdett körvonalazódni a fiúban, egyfajta nyugtalanság.

         - Édes, mindjárt vége, megkeresnéd addig azt az új filmet? Amit múlt héten vettünk? Én mindjárt csinálok popkornt és öntök kólát, jó?

        Reakció továbbra sem érkezett. A Nyugtalanság sikeresen fészket vert a fiú agyában, diadalmasan tűzte ki zászlaját a tudatalatti ormára, és most gőzerővel készült a tudatos Én kővárának bevételére. A játék minden erejét, felbontását, gyönyörű grafikáját bevetette a küzdelemben, ám a fokozódó harcban a Nyugtalanság behozhatatlan előnyre tett szert tömegpusztító fegyverével, a Csenddel. Végül emez győzött, főhősünk karaktere ocsmány halálordítások és vérzuhatag közepette kimúlt.

           -Kicsim, megkerült a film? – nincs válasz, a fiú észhez tér és körbenéz. – Kicsim? – semmi reakció.

           -Kinnt vagy a konyhában? –kérdi most már aggódó hangra váltva a fiú, tudata hátsó zugának égett szagról küld jelentést az orra.

           -Odaégettél valamit?

           Semmi. Az égett szag egyre határzottabban követel magának helyet. A fiú végre tudatosítja magában a szag jelenlétét, forrását kutatja. Lepillant a mellette lévő székre. Füstölgő, kiégett, egy-két szikrát pattintó szilikon- és dróthalom. A barátnője. Jutányosan vette, az előző alkatrészeit becserélte, így sokkal olcsóbban jutott hozzá ehhez.

           -Úgy látszik, mégsem volt olyan jó vétel… - morogja magában dühösen, miközben zacskóba rakja és a szemetesbe hajítja egykori párja maradványait.

Címkék:pc játék robot barátnő alkatrész android füstöl Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.04. 20:09

Kutya

Ülsz otthon egyedül, 

senki sincs most veled,

a tévét kapcsolgatod mert

csak az van most neked.

 

Gondolkodsz valamin,

mozdulni kéne már,

emberhez nincs kedved hát

jöhet egy jómadár.

 

De a kutya mindig csak kutya

és a postást megharapja,

az újságot ugyan behozza,

de kétlem, hogy sakkozna.

 

Elindulsz lefelé,

kezedben pénztárca,

az állatbolt nyitva van de

minden szó hiába.

 

Továbbmész az utcán,

meglátsz két kiskutyát,

az egyik úgy örül, hogy

rád veti magát.

 

Van most már kiskutyád,

mihez kezdesz vele,

embertárs kéne tán mert

elfut az életed.

 

Mert a kutya mindig csak kutya

és a postást megharapja,

az újságot ugyan behozza,

de kétlem, hogy sakkozna.

Címkék:élet kutya sakk társ kiskutya postás harap Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.04. 16:58

Terem

Poros kis terem mélyén ülve,

pozdorja székem cseppet sem lágy ölén,

köröttem testetek nyers hangjai

átjutnak a por sűrű ködén.

Lassan telik az óra, mutatója

kínlódva szeli a teret,

tikk-takk, tikk-takk, leüt egy fejet,

suhogva szárnyal az unalom,

ólmos hímport szór szemünkre

az álom alkotta uralom,

rabszolgái vagyunk, pörölyként súlyt fejünkre,

tőlünk szívott erőtől duzzadó súlyos ökle

álomföldbe döngöl.

Csend van. Nesz se hallik.

Az óra is megállt, álmodik valamit,

mély a hangtalanság kútja.

Álmodunk.

Címkék:álom szék terem tanóra pöröly Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.03. 21:07

Vonaton ülve,
Más és más a kilátás
Most az ablakon.

Címkék: vonat ablak haiku kilátás Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.02. 21:16

Egy pohár emlékére (Zsolti megboldogult poharához)

Ó Pohár!

Te, ki szomját oltottad éltető nedűddel

Minden száraz szájú szomjazónak!

Reményt adtál a sivatagi utazóknak!

Te, ki kecses alakoddal rabul ejtettél minket,

most mégis szilánkos tested darabjaiban

látjuk magunk, s árnykép már csak sziluetted.

 

Ó Pohár!

 

Teádnál finomabb még soha nem ért szájat,

Finom ívű ajkaddal fogunk koccant már párat,

De megbocsájtunk most utóbb Néked,

Mert nyelvünk soha többé nem lehet Véled,

Most végső búcsút veszünk, sírunk is talán,

De szívünkbe remény költözik, tán megtaláljuk

Utódod, egy új kor hajnalán.

Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.02. 20:35

Havas hajnal, vonaton

Szikrázó havon jár
Víg táncot a fény,
Körötte lélegzik már
Mindenki, aki él,

Különös város zaját
Hallod reszket
őn,
Bágyadó arcra
Álom von fed
őt,

Különös hangon
Szólal most a Lét,
Aludni kéne mert
Fáradt, aki él.

 

Címkék:élet reggel vonat hajnal fáradt szikrázik Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.02. 20:34

Délutáni haiku

Keserû kávé,
Füstölgõ cigaretta,
Messzi révedek...

Címkék:kávé cigaretta haiku dohány keserű réved Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.02. 20:33

Szól az éj

Szivárvány köd ragyog fent,
színes fényt szór felénk,
Susogó széllel száll és
lágyan szól az éj:
“Hunyd be két szemed,
hadd pihenjen a szép
Égi vándor s sírjon, aki él,
hadd lássák magukban
Fáradt mosolyát,
hadd tudják meg, hogy nem több
ő csak
Csendes látomás.”
Így szól az éj most,
hallom halk szavát,
Idegen álmok jönnek,
s szívem, aki lát,
Félek, hogy elhiszem majd
minden lágy szavát,
Megszökik és nem marad más, csupán
e furcsa látomás.

Címkék:álom éj szél látomás halk lágy susog Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.02. 20:32

Tejút

Ott fent az égbolt zárt sötét lepel,
Megannyi élet ragyog és ölel,
ölel most mindent magához az
űr,
csendes úton lépdel ott az id
ő.

Tejfehér ködbe vesznek távoli helyek,
temérdek élet kér magának helyet,
temérdek élet vár, tán megszület,
adjon az Élet szemet és szívet.

Tejútnak fényl
ő, széles udvarán,
égi vándor lépdel szaporán,
várja
őt a messzi társaság,
békéért kiált most a tág világ.

Címkék:élet világ űr idő tejút csillag végtelen Szólj hozzá! · 1 trackback

Attila8401 (törölt) 2011.02.02. 20:31

Altató

Ébred már kint a sötét éji dal,
Fülel épp minden ember, aki hall,
Hallgatják zajos szálló énekét,
Mámoros csend és hulló szó a lég.

Álomport szót most szemedbe a szép
Éj - Tündér és kezével simítgatja szét
Homlokodba hulló kicsiny tincsedet,
Helyére csókot lehel, hogy lehunyd két szemed.

Édes álom lopja most magát
Fejedbe, hulló csillagok gyanánt,
Szárnyát bont hát az éji vendég és száll,
Száll, suhan, lobog, hallom halk neszét,
Álomba ringat végre engem is e kép.

Címkék:álom éj tündér altató álompor Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.02. 20:28

Legyen tavasz!

Legyen tavasz!
Legyen ravasz!
Lopóddzon a közelbe, orvul,
Rontson rám ajtóstul,
Izzasszon meg, vetk
őztessen le,
Tapadjon hozzám ifjúságtól zsongó teste,
Orromba lopja be magát virágillata,
B
őre legyen ujjaim alatt lágy selyem,
Melyhez odahajthatom fáradt fejem,
Keble legyen meleg, hívogató,
Ölében lenni legyen megnyugtató,
Hangja simogassa zaklatott lelkem,
Kezével tarkóm hajlatát járja be,
Érezzem érintését a hajam tövében,
Csókja legyen édes, hívogató,
Nyelve nyári harmat, ajka az ajtó,
Melyen éltet
ő ereje áramlik,
Érezzem, ahogy gerincem meghajlik,
Ahogy kezem a hátán végigsiklik,
Csodás teste feszüljön karjaimban,
Remegése tompa, sikolya szóljon halkan,
Fogai mélyedjenek vállamba, zokogjon,
Körme szántsa hátamat, tíz kis csíkon,
Enyésszek el benne, hatalmas lánggal,
Ölelésünk legyen határos a csodával,
Becéz
ő szavaink legyenek végtelenek,
Simogatásaink légtelenek,
Édes álmunk legyen nyugtató,
Egymás karjaiban való,
Aludjuk át az éjszakát,
Míg meg nem látjuk életünk nyarát.

Címkék:tavasz szerelem nyár enyészet Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.02. 20:26

Köd

Köd előttem, köd utánam,
köddel tele minden házam,
minden házam, minden váram,
minden amit eddig láttam,
köd van szememben,
köd van a fejemben,
köd van a világnagy szívemben,
ködös a táj el
őttem,
ködös lelkem mélyebbre löktem,
köd lepi be nyelvem hátát,
köd nyeli el ajkam szavát,
köddel teli minden szavam,
szavam helyett gondolatom,
a ködöt vele megingatom,
megpróbálom, kitalálom,
de a nagy köd csak álom,
álom volt és nem más,
ébredés a megváltás,
szemem kinyílt, végre látok,
szóhoz jutok, úgy kiáltok,
kiabálok a tág világba,
tiszta égbolt, napsugárba,
kitárt karral körbenézek,
kortyolok a leveg
őbe,
Édes élet folyó méze,
lassan csorog le torkomon,
a köd többé nincsen már,
jöhet, jöhet,
jöhet a béke már.

 

Címkék:vers köd líra poetry Szólj hozzá!

Attila8401 (törölt) 2011.02.02. 20:10

Új blog, új tervek, új minden

Sziasztok!

Azért döntöttem e blog megszületése mellett, mert újra feltámadt bennem a késztetés, hogy verset írjak. Régebben sokat írogattam, de nem osztottam meg senkivel. Most rámjött, hogy meg kéne.

Lehet, hogy nem éppen felelnek meg egyes formai követelményeknek. Lehet, hogy nem jók, sőt, lehet, hogy egyes verset írni tudó, ezt tanuló emberek csak foghegyről vetik felém: "ezt így nem lehet"...

Nem baj, a lényeg, hogy sok dolgot tudok vers formájában feldolgozni. És remélem, szerzek egy két kellemes percet olvasóimnak is (:

Lesznek versek, lesz, hogy naponta több is, de olyan is elképzelhető, hogy napokig semmi. Lehet, hogy jön az ihlet, és a próza műfajával is összeakasztom a bajuszkám.

Teljen benne örömetek, olvasgassátok, osszátok meg közösségi oldalon stb... (:

További szép napokat:

Attila

Címkék:vers költészet napi érzés poetry érzelmek benyomás daily Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása